BOLDOGASSZONY NAPJÁRA
Lassan kél a hajnali Nap fent az Égen,
Kincset-rejtőn tűnik fel a Szűzanya-kékségben.
Madárfütty csendül a hajnali légben,
Bátortalan rügyek kuksolnak még szelíd rejtettségben.
Túláradó szeretettel, szikrázóan sütött már a Nap,
Mikor az Igaz MAG megfogant…
Mint Szűzanya méhében láthatatlan titokként,
Úgy az emberi szívekben is: Kegyelem jeleként.
„Lényem kinyílik,
mint megszentelt szirmú tavaszi virág,
Kelyhében a lelkem szívemet adja át.
Jöjj el hát, jöjj el Otthonomba, Istenem,
Tarts meg engem Hozzád hű szerelmetességben,
Foganjon meg szívemben Isteni Lélek-gyermekem.”
Szikrázó, színes Szivárványként játszik fent a Nap,
S az Isteni Lélekgyermek egy tiszta szívben,
Tiszta virágillatos Kelyhében
Titkon megfogant.
A gyémánt-ragyogást alázattal fedte le a Virág harmat-szirma,
Titkot rejtő Gyöngy, fejecskéjét lehajtotta…
Hogy ha a Hang, Isten Szava szólítja,
Egész Lénye lángoló lobogását
Teremtőjének átadja.
A Szeretet sokszorozza,
Kétezer év nem koptatta,
A Menny szélesen visszhangozza
A Lét Misztériumát:
Szeráfok dala újra zeng: Magnifikát!
Menny és Föld együtt ünnepli a Szent Anyát,
Ki szívében, lényében hordozza Őt, a Világ Egy Igaz Urát!
Ámen.
2012-03-25. M.G.Mária
