Szerelmes a Nap a Holdba,
S a Hold pedig a Napba.
Süti fényes sugarával a Nap a Hold változó vonalát,
S ő viszonozza a Fényt, mint lágy Holdsugarát.
Örömmel világítja karcsú, s telt idomát,
S a Hold visszaadja a Nap aranysugarát.
„Törékeny vagy Kedves!” Szól a Nap a Holdhoz,
„S én tudom, hogy fényem csakis Tőled kapom!”
Fénytáncra röppen, csillagok közt száll
A SZERETET szála, mi a Nap, s a Hold között jár.
Csillagok nézik tisztafényű szemmel,
Mit a két bolygó szeretetből egymással művel.
„Szeretlek Kincsem!” szól a Nap tüzesen,
s a Hold gyorsan egy felhő mögött terem.
„Köztünk a Föld, s minden élete!”
„Az nekünk közös: Szeretet Gyermeke!”
„Éltetem a Földet, s téged is édes.”
„Vigyázom álmukat, mi neked is kedves!”
„Éltetem őket, pazarlón, mérlegelés nélkül!”
„S én nyugtatom éjjelük, ha a sor rám kerül!”
„Így vagyunk EGYEK a Fényen keresztül!”
„S Fényünk belsejében a Földmag ül”.
Évődik a két Fény hosszú időkön át,
S a Nap magához öleli – a Földön át – Holdasszonyát!
2005.02.17. M.G.Mária
